Minden perc nyomot hagy ezen a földgolyón. Történhet akár csak annyi, hogy egy ember felemeli a kezét, milliók sorsát dönti el, és meghatároz egy korszakot. Rácsokat emel vagy dönt le valaki, s történelmet csinál.
(Szinnyei Júlia)

"STRICT SECRET" avagy "SZIGORÚAN TITKOS"

"STRICT SECRET" avagy "SZIGORÚAN TITKOS"
Kivonat István öcsem szekuritáté dossziéjából, mellette pedig a nekem címzett válasz, miszerint rólam nem található anyag az irattárban.

2017. január 31., kedd

Búcsú egy nagyszerű embertől és politikustól - Borbély Imre, nyugodjál békében!


Megrendülve értesültem Borbély Imre halálárol, aki  barátom és politikai küzdőtársam volt.

A ’90-es években, több éven keresztül az RMDSZ-ben együtt dolgoztunk, egy elvet képviseltünk az út keresésében: Hogyan szervezzük az RMDSZ-t és mi legyen neki a hivatása, tömegszervezet vagy párt,  és mik legyen az alap célkitűzései. Mi ketten, többedmagunkkal azt az álláspontot képviseltük, hogy az RMDSZ ne legyen párt, sem tömegszervezet, függetlenül az elnevezéstől; arra ösztönöztük az RMDSZ vezető politikusait, hogy az RMDSZ egy ernyőszervezet legyen, tehát befogadó és nem kitaszító, amivé vált tulajdonképpen. ’90-ben több párt is megjelent  Erdélyben, a lakósság rétegződésének és politikai eszméjének megfelelően. Én ezt a szatmárnémeti RMDSZ választmányi ülésén terjesztettem elő, abból a meggyőződésből, hogy nem kizárólagosság, hanem tényleges összefogás jellege legyen az erdélyi magyar képviseletnek. Legyen erős és hatékony. Domokos Gézáék ezt nem fogadták el és le is szavaztatták. Így az RMDSZ megszüntetett vagy  mindent elkövetett, hogy más magyarságot képviselő intézmény tevékenyen ne vegyen részt az erdélyi magyarság érdekképviseletében. Sajnos nem sikerült, amit elterveztünk.

Még egy dolgot elmondhatok Borbély Imréről, hogy a Magyar Kisebbségben egy igen érdekes tanulmányt jelentetett meg, mint szociológus, amelyben figyelmeztette a magyar kormányt , a politikusokat, hogy foglalkozni kell a magyarság fogyásának kérdésével, és előre vetítette a tanulmányban, hogy ha ezt mellőzik, nagyon komoly következménye lesz majd a világban és Magyarországon különösen  a következő 50 évben. Sajnos a magyar politikát nem győzte meg igazárol.

Borbély Imre vegyészmérnök, kutató, politikus és politikai-szociológiai elemző volt, példaértékű, nagyszerű Ember.

Kedves Barátom, nyugodjál békében! Emlékedet őrizni fogjuk, én magam nagy tisztelettel gondolok Rád.

2016. szeptember 13., kedd

Csoóri Sándortól búcsúzunk


Elhunyt Magyarország egyik legnagyobb és sokszínűbb egyénisége  a 21. században, a mindenki által ismert és elismert Csoóri Sándor. Eltávozott egy sorstársam, régi barátom.
Nehéz szavakat találni és még nehezebb elbúcsúzni. Sok közös, régi emlék tör fel ilyenkor.

Csoóri Sándor  nem csak költő és író, hanem politikus is volt. Viszont kevesebben tudják részletében a kisebbségben élő magyarságért tett példátlan erőfeszítéseit és munkálkodását. Erről szeretnék szólni, felidézni a kettőnk közötti politikai egyezségről, kapcsolatról.

1977 júliusában,  Tihanyban felkerestem Illyés Gyulát, felvázoltam neki az erdélyi magyarság helyzetét és tájékoztattam a már elküldött első levelemről; támogatásáról biztosított.  Utána,  Budapesten felkerestem Czine Mihályt, akit már ismertem és neki is felvázoltam terveimet és az Illyés Gyulával történt megállapodást és arra kértem, hogy műkődjenek együtt Illyés Gyulával. Czine Mihály azt mondta, ő vállal mindent (beadványaim nyugaton való terjesztését), de van egy nála sokkal tehetségesebb és jobb kapcsolatokkal rendelkező, alkalmasabb ember, aki nem más, mint Csoóri Sándor. Ketten megkerestük Sándort, aki lelkesen fogadott és vállalta az együttműködést,  az erdélyi magyarság érdekképviseletét Magyarországon és a nagyvilágban. Ez a szóbeli megállapodás volt az  alapja annak a kapcsolatnak és tevékenységnek, ami 13 éven keresztül zökkenőmentesen működött.

Csoóri Sándor közbenjárására fogadott Aczél György, de a magyar kormány nem vállalt sorsközösséget velem és az erdélyi magyarsággal. A szocialista internacionalizmus megkötötte a magyar kormány kezét. Kádárékat  az ezeréves határon belül és a trianoni határon kívül élő többmilliós magyarság sorsa különösebben nem érdekelte. Ez abból is kitünik, hogy Aczél  Györggyel a találkozó csak 5 percet tartott, mivel kijelentette, hogy ő meghallgat, de véleményt nem nyílvánít.

„... Csoóri Sándor barátságát és segítségét közvetve Illyés Gyulának, közvetlenül Czine Mihálynak köszönhettem. Harmadik találkozásunk Pesten történt. Ő vitt el Csoóri lakására, és ő ajánlotta a költőt mint közvetítőt köztem és a nyugati mass- mediák között. Csoóri Sándor melegen üdvözölt otthonában. Azzal fogadott, hogy Illyés Gyulától már értesült ottlétemről és arról is, mik a szándékaim. Készségesen vállalkozott a közvetítő szerepére. A továbbiakban megbeszéltük a kapcsolattartás módozatait.
Több mint 12 év távlatából visszatekintve, információs rendszerünk kiválóan működött. A teljes egyetértés, a nézetazonosság, az erdélyi magyarság sorsáért érzett felelősség és helyzetének jobbítására való törekvés határozta meg és biztosította vállalkozásunk sikerét. Azonosság mutatkozott gyakorlati teendőink kivitelezésében, nézetazonosság a politikai események megítélésében.....” (Király Károly: Nyílt kártyákkal II.)

Csoóri Sándor és a körülötte tömörült neves értelmiségiek, mint Für Lajos és Lezsák Sándor - hogy csak néhányat említsek közülük- tettek is azért, hogy ismertté válljon a nagyvilágban a Ceausescu féle kisebbségi politika.

Számomra érthetetlen, hogy a rendszer váltás utáni 26 évben kevés szó esett minderről. Csoóri Sándos példaértékű, a magyar kisebbségért folytatott politikája nagyobb figyelmet, elismerést érdemel.

Utolsó találkozásunk a Litea könyvesboltban, ezelőtt öt évvel volt, második kötetem bemutatása alkalmából.
Ott volt még Pozsgay Imre, Szűrős Mátyás, Szőcs Géza -  a több mint 3 órás találkozón az erdélyi magyarság sorsát elemeztük. Tartalmas és kellemes baráti beszélgetés volt.

Annyit fűznék még hozzá, hogy Sándor többször üzente: Károly, nem felejtettelek el.

Kedves Sándor, búcsúzom tőled, ugyanazokkal a szavakkal: Barátom, küzdőtársam, sorstársam, nem felejtelek el soha! Ar erdélyi magyarság sem fog elfelejteni, nagyra becsüli azt, amit érte tettél. Nyugodjál békében, Sándor!